♥Állatok és más dolgok is♥

Oldalak (menü)

• Tudományos név : Chromobotia macracanthus
• Szinonímák: Botia macracantha, Cobitis macracanthus, Chromobotia macracanthus
• Magyar név: Öves díszcsík
• Csoport: Pontyfélék
• Származás: Ázsia; Szumátra, Borneó.
• Testhossz: 30-35 cm
• Természetes élőhely: Nagy folyók, de az esős időszakokban az elárasztott területeken és kisebb mellékágakbanis megtalálható.
• Viselkedés: Társas, rajokban él. A vízfenék közelében úszik.
• Táplálkozás:mindenevő, kedveli a csigákat és a szúnyoglárvát.
• Szaporítás: Akváriumban nem szaporodik.
• Medence: Minimum 300 literes
• Halnépesség: 300 literre 4 hal
• Dekoráció: Növények, menedékhelyet kínáló gyökerek, búvóhelyek.
• Hőmérséklet: 26-27°C
• pH: 6-6,5.
• Keménység: 5,6NK°
• Várható életkor: 10 év

Megjegyzés: Az Öves díszcsíkok teste narancssárga színű, amelyen 3 széles fekete függőleges sáv fut végig. Ezek a halak elég jól hallható, különös, csattanó hangokat adnak ki. Ha azt akarjuk, hogy megfelelően fejlődjenek, elég nagy csapatot kell belőlük tartani. Szeretik a sűrű növényzetet - a vízfelszínen is -, mert ezek árnyékot és biztonságos rejtekhelyet kínálnak a számukra. A talaj legyen finom homok, s vigyázzunk, nehogy éles szemcsék legyenek benne, melyek megsérthetik a Chromobotia macracantha száján díszelgő, összesen négy pár bajuszszálat. Ne csodálkozzunk, ha egy idő múlva nem találunk egyetlen élő csigát sem az akváriumban, mert ezek a halak az ilyen csemegét élvezettel elfogyasztják. Egy másik érdekes tulajdonságuk, hogy gyakran "tettetik" magukat halottnak, ilyenkor mozdulatlanul pihennek az oldalukon, nagy riadalmat keltve a tapasztalatlan akvaristákban. A természetben 30 cm-nél is nagyobbra nőhetnek, de normál akváriumi körülmények között ez nem jellemző, viszont a felnőtt halakat 400-500 literes, (vagy még ennél is nagyobb) medencében ajánlott tartani.

Egyes megfigyelések szerint, a természetes élőhelyükön a száraz évszakban, amikor nagyon lecsökken a folyók szintje és sok hal elpusztul, az öves díszcsíkok megeszik ezeket a döglött halakat, majd amikor újra beköszönt az esős évszak, akkor kezdenek el ívni. Ez jellemzően a folyók által elárasztott területeken történik, az ikrákat a növények közé szórják.